Mumble Nézet News Hasábok Régi Játék oldalak Szolgáltatás oldalak Partner oldalak
Bezárás

CSHU - Hungarian Counter-Strike Portal

Fogadóiroda Tovább

Kredited: 0  |  Találati arányod: 0%

Episode 2 végigjátszás

2007. november 17.

To the White Forrest

Emlékek hada járja át a fejemet, a Citadellából való megszökésünkről Alyx-szal. Nem hittem volna, hogy túléljük. A szétroncsolódott szerelvényben tértem magamhoz. Elég alaposan kisiklott a vonat. Alyx-ot kerestem, de sehol sem találtam. A lefele néző vasúti kocsiban haladtam előre, a testem súlyától azonban erősen megingott, majd a vízbe csapódott. A következő kocsiba beérve ismerős hangokat hallottam, Alyx volt az. Megörült, hogy lát, de csapdában voltam. Nem volt kijárat, de szerencsére társam megtalálta a gravitációs fegyveremet és nagy nehézségek árán kitépte vele az beragadt ajtót. Végre szabad levegőt szívhattam, s rögtön átvettem fegyveremet. A hegyoldalon felfelé indulva találtam egy hátára fordult vasúti kocsit: az ajtaját félrelöktem a gravitációs fegyveremmel. Egy újabb út nyílt meg előttem: a Citadella és City17 romjai tárultak elém. Alyx is döbbent volt, főleg, amikor egy furcsa hangot éktelen lökéshullám követett. Hátam mögött hatalmas robajjal szakadt le a vasúti híd. A keletkezett porfelhő után közelebb mentem a füstölgő hídhoz, s megláttam, hogy a „detonáció” következtében megnyílt az út a bányába. A síneket gyűrtem a lábam alatt mindaddig, amíg egy torlasz tartóztatott fel: guggolással leküzdöttem és újabb vonal nyílt meg előttem. Alyx közben szorgosan követett. Hirtelen a sötétben egy nyílásba estem. Szörnyű hullákat, bogártetemeket leltem. Az N-03 feliratnál kanyarodtam be, s harc tárult a szemem elé – végre kaland! A zombi hordák és a bogarak csaptak éppen össze. Alyx készségesen tüzelt, én a nagy összecsapások helyszínére pedig propántartályokat dobáltam – csakhamar mindenki a földre került. Egy kisebb raktárba mentünk be ezek után, Alyx egy gépet talált itt, csak nem volt áramforráshoz csatlakoztatva. Felkapaszkodott a felső szintre és egy vezetéket lökött le, amelyet én beillesztettem a gravitációs fegyveremmel a helyére. Végre van kapcsolat, Alyx-nak sikerült elérnie a White Forrest-i lázadóbázist. Kritikus híreket kapunk, háború készülődik. Hatalmas esélyük lehet, ha Alyx a Citadellában megszerzett anyagot elviszi a bázisra, amely a Combine Overlord-okról szól. További tájékoztatást nem kaptunk a kapcsolat ugyanis hirtelen megszakadt…
Kitérve az ajtón ismét egy bányajáratba mentünk. Az alsó kijárat zárva van, de fent találtam egy vasgerendákkal megrakott csillét. A tartórudait szétlőve máris széttörte az előbb még zárt útirányt. Egy kisebb bázis tornyosult a következőkben a szemünk elé: jobbra felmentem a kerítéshez és a drótok mentén átugrottam a másik oldalra. Egy zárt kapura lettem figyelmes, amely a továbbjutásunkat biztosítja. A szemben lévő házban lehet a kulcs, de bizony be volt zárva. A közeli létra segítségével másztam fel a vasszerkezetre és onnan átugrottam a ház tetejére. A gravitációs fegyveremmel megtisztítottam és már bele is ugorhattam a házba. A kapcsolót benyomtam, a kapu kinyílt, de az ajtó továbbra is makacs volt. Egy zárt aknára lettem figyelmes, kiszedtem a vasrudat és lemásztam. A ház alatt voltam, már éppen készültem Alyx-hoz visszatérni, amikor egy Hunter jelent meg. Végzetes támadt rá segítőnkre, élettelenül rogyott össze. A szívszorító látványt nem nézhettem sokáig: engem a romok alá temetett.
Furcsa hangokat hallva jött vissza az eszméletem. Egy bogár közelítette meg Alyx-ot, s mielőtt még ő is megkóstolta volna, szétrobbant. Egy másik ízeltlábú is közelített felé, de egy előugró Vortiguan az útját állta. Nem ült győzelmi ünnepet, inkább a számára ismerős lányt szemlélte. Van esélye – dörmögte magában és meglátott minket. Nem volt rest kiszabadítani minket. Sietnünk kell – magyarázta és megragadta a lányt. A kinyitott kapun folytattam tovább az utamat és csakhamar bal irányban egy félig leszakadt liftet találtam. A két vasfoga közé egy feszítővas volt beszorulva – gondoltam kiveszem és így működni fog. De nagy bánatomra leszakadt a lift.
Kiszállva szemben egy járaton mentem át, jobbra egy saját tekerésű lifttel jutottam fel a második szintre. Ismét egy tátongó nyílás tornyosult előttem. Lent egy bogár kacskaringózott, de mire leértem, ő elszaladt. Pedig kipróbáltam volna a nemrég szerzett pisztolyomat. Láttam merre ment, így folytattam az utam a sötétbe. Egy újabb kivágás után vízbe estem és feltárult előttem a bogarak országa. Apró lárvák voltak mindenütt, imádtam őket széttaposni, hiszen általában a belükben volt valami, és az hasznomra volt. A járat egy irányba ment, követtem és ismét egy kivágáshoz érkeztem. Bogár húzott el alattam szélsebesen. Egy savat köpködő bestia várt itt alul, de pisztolyom erősebbnek bizonyult nála. A síneket követve balra egy eltorlaszolt részben gránátokat, söréteseket és elsősegélycsomagokat találtam. Pillanatok múlva bogarak törtek rám, de könnyedén elintéztem őket. A sarokban egy lefelé vezető alagútba mentem, ahol egy ütősebb fegyvert találtam, egy magnumot. A felfelé vezető utat miután megtisztítottam a járat másik oldalán voltam. A hordók után ismét bogarak következtek. Békés volt további utam, amely egy kisebb tóhoz vezetett: a vízbe merülve egy kis járattal egy új oldalra jutottam át. Barnacle-ök és bogarak sorát kellett ismét elintéznem. A járatokat követve folyamatos ellenállásokba ütköztem. Egy kanyarforduló után végre egy békésebb helyet találtam…

The Vortal Coil

Egy kisjáraton leugorva síneket és egy kis bázist találtam. A Vortiguan-ek éppen Alyx-ot élesztgették. Bogarak várhatóak – mondta az egyik lázadó – jobb, ha felkészülünk. A teremben lévő aknákat a négy elágazás között (1, 12, 24, 36) osztottam el. Alyx az asztalon feküdt, a Vortiguan-ek még esélyt adnak neki, sőt szerintük fel is épülhet. Csak el kell menni a bogarak főhadiszállására és egy bizonyos lelket kell megszerezni. Még a mondat végére se ért, megszólaltak a riasztók. Összesen 10 riasztást észleltem a kollegákkal:
1. riasztás: 36-os kapunál, kisebb ellenállás
2. riasztás: 1-es lyuknál, kisebb ellenállás
3. riasztás: 24-es kapu, kisebb ellenállás
4. riasztás: 12-es és a 36-os kapu, 12-esnél kell védekeznünk, kisebb ellenállás
5. riasztás: 12-es, 24-es, 36-os kapu, közepes ellenállás
6. riasztás: 12-es, 24-es, 36-os kapu, itt a 24-es kapura kell figyelni
7. riasztás: 1-es lyuk, 12-es és 36-os kapu, erősebb ellenállás
8. riasztás: összes kapu, erősebb ellenállás
9. riasztás: 24-es kapu, legerősebb riasztás, turretek elpusztulnak, csak Vortiguan-ek jönnek
10. riasztás: összes kapu, legerősebb riasztás, menjünk Alyx-ék mellé és innen próbáljunk védekezni
A folyamatos harcokban mindig rohangáltam a lőszeresládákhoz és a dokihoz, aki készségesen állt rendelkezésemre. A nagy kihívás után az összes Vortiguan Alyx köré gyűlt, s megkezdték a felélesztés utolsó stádiumait. A vezérük viszont felfedi azt előttünk, hogy hiányzik a legfontosabb dolog: a lélek, amelyből csak egy lesz megfelelő a lány számára. Követtem a 12-es kapuhoz, ahol aktiválta a generátort és egy újabb bányarészbe jutottunk. Jobb oldali falon egy bogáralagútban folytattam az utamat, ami sok pókhálón keresztül vezetett. Az első csarnokban szokványos ellenállásba ütköztünk Vortiguan barátommal, hagytam őt érvényesülni, s mindenkit leszedett. Továbbhaladva folyamatosan jöttek a bogarak, amíg ismét egy bányarészbe jutottunk. A dobozokhoz nem futottam oda, hiszen már szinte magától leszakadt volna a talapzat. Gravitációs fegyverrel húztam magamhoz az ott rejlő dolgokat. A jobbra lévő eltorlaszolt ajtót megigazgattam, mire a mögötte álló, addig hullának hitt zombik fel nem ébredtek. Lőnöm sem kellett, Vortiguan barátom egyből kifektette őket. Pillanatok múlva találtam egy liftet: nem volt benne áram, így a közelben lévő vasgerendával és 2 hordóval akkora súlyt keltettem, hogy elindult lefelé. Lent kisebb ellenállásba ütköztem, a terem másik oldalán volt egy másik lift. A kapcsolója működött és volt benne áram. De aktiválásra olyan hamar felkúszott, hogy nem tudtam odaérni. Így újra visszahívtam és két vasgerendát fektettem rá, s aktiváláskor már izzadt. Nevetve értem el, de a felfelé vezető út hosszasnak tűnt – ledobáltam a vasakat és már fent is voltam. A fenti teremben kinyitottam a csappal a kaput a Vortiguan-nek, aki közben hatástalanítottam az ellenfeleket. Ezek után a közelben lévő generátort beélesítette és új utak nyíltak meg előttünk. Egy csille volt jobbra, én hülye először ráugrottam, de az utolsó pillanatban valahogy leszerencsétlenkedtem róla magam, így életben maradtam. Felfele a sínek mentén ideálisabb utat találtunk, ismét kisebb harc kerekedett ki. Egy közelben lévő létránál másztam fel ezek után és egy lefolyós résszel ellátott tartályt pillantottam meg – gondoltam lefolyok, és beleugrottam a nyílásba. Egy csillére estem rá, és most már éktelen száguldozásba kezdtem. Sok zombi elütése után végül egy hatalmas víztározóba estem, de egy létra segítségével felmásztam a Vortiguan mellé. Balra egyből újabb kapu volt a bogarak bázisai felé. A keskeny járáson haladva egy földet rengető kalapácshoz értünk. A bogarakat most előre kilőttem, biztonságból. Leérve a kalapácshoz hirtelen életre kelt ott minden. Zombik és bogarak törtek elő, védekeznünk kellett. A benzineshordókat használtam ki elsőnek, de mikor már irdatlan mennyiségben törtek elő, lehívtam a szemben lévő liftet. Lassan jött, addig mindenképpen bírnom kellett. Mikor lejött, felugrottam rá és a magasba szökelltem. Vortiguan barátomat egyedül hagytam egy kis időre, majd mikor felértem, ő is követett. Egy újabb generátort aktivált, immáron közelebb járunk a célhoz. Az eltorlaszolt ajtón túl ismét bányajáratba jutunk, s látjuk, hogy szemben egy Anyabogár töri szét a falat. Nem akciózott sokáig, megrémült tőlünk és elmenekült. Utána haladtunk, ám egy rács torlaszolta el az utamat. Leemeltem túloldalt a tartóállványokat és haladtam tovább. Jobbra kanyarodva megismételtem az előző esetet, s elindultam a sötét kazamatán. Egy lifthez értem, de nem működött, így lemásztam a mellette lévő létrán és egy hatalmas járatba csöppentem, ahol egy ventilátor hatalmasodott előttem. Kivettem a propellerei közül a tárgyakat, mire az kifújt a korlátnak. Szerencsére a helyemen vagyok, de majdnem leestem. A ventilátor pillanatokon belül nagy szikrázások közepette megáll és ott leljük a továbbjutást. A lapátjait úgy forgattam, hogy átbújjak alatta. Az utána következő járatokon ismét eljutunk a bogarak alagútjaiba, egy tóhoz. Lemerülve egy elzárt nyílást találtam, amelyet feszítővasammal szedtem szét és így átjutottam a túloldalra. Itt balra fordultam és apró lárvákat pillantottam meg: jó helyen járok, ha jobbra fordulok, látok egy zöldes kis járatot csupa vérrel átszínezve –nem volt túl bíztató. Méhkaptárszerű plafon tárult elém, s lemászva bogarak törtek rám. Semlegesítve őket egy keskeny szakaszhoz érkeztem, mikor egy Anyabogár futott velem szembe. Elfutottam sprintelve mellette és gyorsan bemásztam az első lyukba, itt végigfutottam, majd a balra lévő első elágazásnál mentem be az újabb lyukba, ismét elmentem a végéhez majd átfutottam a jobbra vele szembe lévőbe (ez távolabb van). Itt is végigmentem, majd szemben megint megláttam a bogarat és átfutottam az első lyukig, majd az elsőnél megint be a kis járatba, a végénél pedig ismét balra haladtam a kinti folyóson jobbra leltem az eltorlaszolt ajtót. A gépfegyver rohamgránátjával szétszedtem és beugortam. Az Anyabogár itt már nem érhet el, megmenekültem. Ezek után egy mélyen földalatti verembe jutottam, ahol ismét egy működésképtelen liftet találtam. Hiányzott egy fogaskerék, amit a vele szemben lévő törmelékben találtam meg. A gravitációs fegyverrel a helyére illesztettem és beindítottam. Máris jött le a Vortiguan kollega, aki újabb generátort aktivált. Megérkeztünk a bogarak főhadiszállására, s most már meg is leltük Alyx újabb lelkét. A lifthez visszafutva egyből Alyx-hoz vettük az irányt. A szeánsz már a végéhez közeledett, s a lélek is megtette hatását, azonban engem látomások fogtak el – Gman tette újabb üdvözletét. Innen tudtam meg, hogy valami készül White Forrest ellen, és hogy Alyx-nak az életéért cserébe élettel kell fizetnie – azonban nem tudtam mit jelent az utolsó mondat.

Freeman Pontifex

Alyx teljesen felépült, s mostmár ő, a Vortiguan és én már szabad levegőt szívunk. A napsütötte látványra nem figyelhetünk oda, a híd ugyanis minden kedvünket elveszi. Megindult a Combine invázió a White Forrest ellen. Észak fele kellett elindulnunk, vagyis bal fele, a hordók mögött volt egy út. Hatalmas zörejeket hallottunk, s egy hatalmas mezőt pillantottunk meg: több földet rengető kalapácsot láttunk, s immáron tudtuk, hogy rohanni kell. Kalapácstól-kapacsig rohantunk, mivel a bogarak a föld alól özönlöttek. Egy bekerített kalapácsnál végül menedéket találtunk. Míg Alyx-ék fedeztek én a továbbjutási utakat néztem. Hirtelen az egyik bányajárat szétesik és egy Anyabogár fut ki rajta. Nekivágtam a közelben lévő hordókat és némi ólmot is küldtem belé, hamar kifeküdt. Viszont a vele szembe lévő bányajáratból is egy méretes példány tört előre. A maradék tartályokat és hordókat hozzávágtam, de rá több lőszert kellett pazarolnom. Miután legyűrtem őket a bányajárat mellett lifthez mentünk. A generátort aktiválta Vortiguan barátunk, de a lift fent be volt ragadva. Egy létrát találva felmásztam és a hegyoldalon kis veszélyek közepette a liftbe bele tudtam ugrani: egy csákány akasztotta meg, amit kiszedtem. A lift lezuhant, de mi jól voltunk, sőt ezek után még ezzel utaztunk fel. Egy hídi ellenőrzőponthoz kerültünk, teljesen üres volt, de bírtuk remélni, hogy találkozunk majd egy-két Combine pajtással. A híd túlvégén van egy homokfutó, ami Alyx szerint megkönnyíthetné utunkat a White Forrest felé. A célunk tehát az, hogy eljussunk oda. Miután bájos segítőnk deaktiválta a Combine energiapajzsot bevettük magunkat a sötét falak mögé. Ő közben a mesterlövészpuska mögé állt, ha lát valami szokatlan lő, s fedezni fog minket. Az első terembe beérve a zöld szekrény és 2 doboz mögött találtam egy kisebb járatot, amin át tudtam menni. Lefele haladtam ösztönösen, itt szintén 2 doboz mögött találtam egy újabb utat. Egy kis sötét szobába jutottam, zárt ajtóhoz: a zárt ajtó mögül viszont egy zombi tört elő, gyorsan lefektettem a földre. Az ittlévő nyílásba ugortam bele és kiértem a szabadba. Új épület következik, ahol egy lángoló folyosót látunk. A lépcsőfordulónál sok szörny van, így érdemes őket ide visszahozni és megpörkölni őket (aktiválni úgy kell, hogy kiengeded a csapot és odalősz). Az ellenfelek megsütése után lekocogtam a lépcsőkön és újabb zombik jöttek felém. Alyx viszont segített, így csak taktikusan kellett mozognom. A közeli részben ismét egy gázpalackot pillantottam meg, az előző módszer alkalmazásával ismét ellenfeleket píroztam meg. Továbbhaladva a járatokban még voltak páran, a végén viszont egy létrát találtam. Egy ház tetejére vezetett, amelyben hemzsegtek a zombik. Jobbnak láttam leszedni a tetőt és így Alyx is belátott. Irtotta a férgeket, majd miután tisztának tűnt a terep, leugrottam. Sajnálatomra újabbak jöttek, de jó mozgással ismét csak Alyx-nak volt feladata. Amit járatok kitörtek a zombik, ott folytattam tovább az utamat. Egy kis terembe értem, ami tele volt polcokkal és dobozokkal. A másik sarokban egy targonca állt, az emelőjére rátettem egy hordót és magamat, és úgy indítottam el. A legfelsőbb polcra így fel tudtam ugrani, ahol egy járatott lehetett találni. A szellőzőnyíláson keresztül a szabad ég alá jutottam, s egy szennyezett mocsárhoz kerültem. Itt is Alyx lőtt sűrűn, én inkább ugráltam. Pár perc múlva már nehezebb volt minden: szigetről-szigetre kellett átugranom, sőt a fa kábeltekercselőket is magam elé kellett helyeznem, így jutottam el a létrákig és végleg fel a híd túloldalára. A homokfutóhoz rohantam, de a híd hirtelen leszakadt. Nincs tovább út, nem úgy lendült a szerkezet, ahogy az jól jönne. Így meg kell szabadítani a felesleges súlytól: átugrottam az IFA segítségével a túloldalra és lelöktem az autókat. Hatalmas csörömpölések közepette végre jó helyzetbe állt a híd és én a túloldalra ugrattam át. Alyx-ék már vártak a közeli ajtó mögött, amit a Danger feliratú táblat melletti létránál tudtam kinyitni. Az utunkat immáron négy keréken folytathatjuk.

Riding Shotgun

Kiérve az alagútból Alyx-szal épp az autót túráztattam – gondoltam megmutatom a csajnak, miért is kaptak jogsit anno. Mielőtt belelendültem volna útzárba ütköztünk, így balra lekanyarodtam és a folyó mentén egy új útra leltem. Alyx a távolban megpillantott egy rádióstornyot így a szerpentinen való felkapaszkodás után meg is érkeztünk oda. A fehér színű épületben találhatjuk a rádiót, viszont nincs áram. A pirosban viszont megtalálhatjuk az áramforrást. A mögötte lévő dombról ereszkedtem be az épületbe, s a lécek mögötti résznél van az, amit keresünk. Bal irányban van egy kisebb szoba, ott a kidőlt falon át bejuthatunk ide. A lift helyén essünk le és itt találunk vezetékeket. Szedjük ki a lifttel szemben lévő vezetéket és a lift melletti két lyukba helyezzük be őket. Ugyanitt találunk egy hosszabb vezetéket, és azt vigyük vissza a másik oldalra és ott is dugjuk be. Immáron van áram, s felmentem, de Alyx kétségbeesetten nézett rám – Hunterek ólálkodnak itt. Még ki se mondta, de már 2 az épületben volt. Hatalmas harcok árán tudtam őket kiszedni. Miután a szabadba kiértünk 2 újabb érkezett, de az épületeknél található hordókkal földre fektettem őket. Immáron szabadon mehettünk a fehér épületben lévő rádióhoz. Alyx próbált kapcsolatba lépni a White Forrest-i bázissal az invázió kapcsán, de nem sikerült neki figyelmeztetnie őket. Utunk így még sürgősebbé vált. Ismét beszálltunk a kocsiba és a következő épületegyütteshez mentünk. Egy hatalmas raktár tornyosult előttünk, amelybe a pincéjén keresztül juthattunk csak be. Spéci Combine felszereléseket találtunk itt, ezeket jó lenne használni – mondta Alyx. A vezérlőpult viszont meghibásodott és fent, a sarokban lévő bábból egy agyszívó Combine bogár jött elő. A halott lázadó agyát kiszipolyozta, s már mi következtünk volna, de felrobbant a tartópillér, s a bogár iszkolva menekült. A jeleket biztos észlelték a katonák, így a helyszínre érkezett. Hunterekkel jöttek, mint mindig, de most sem tudtak túljárni az eszemen. Annál inkább a kiérkező helikopter, Alyx-szal jobban láttuk, ha gázpedálra taposunk. Vasúti szerelvények mellett száguldoztunk, majd egy alagútig minden békés volt. Utána ismét kaptunk a követőből, de kanyarodva kellett utunkat folytatni. Ismét egy rendezői vasútpályára érkeztünk. Leszorított a helikopter teljesen jobb oldalra és egy lambdás feliratú kerítés mögé faroltunk be. A kocsinak annyi, viszont ismerősökbe botlottunk. Pár lázadó kisajátította a helyet, s helyőrséget alapított. A helikopter közben folyamatosan támadta a bázist. Az általa ledobott robbanóaknákat visszadobáltam rá, az ötödik után megelégelte és elárasztotta a vidéket aknákkal. Egy utolsóval megadtam neki a kegyelemdöfést, mindenki hősként ünnepelt minket.

Under the Radar

A kocsinkon keletkezett hatalmas károkat ki kell javítani, mondja a lázadók helyi főnöke. De a további utunk hatalmas veszélynek lenne kitéve, ha nem végeznénk előtte egy alapos terepmunkát. Nagyon sok zombi ólálkodik a környéken, sőt egy Combine őrállás is van a közelben egy irtózatos gépágyúval. Követtem őt és megmutatta, hogy merre is kell mennem. Egy lyukon keresztül egy házba érkeztem: az ajtók és az ablakok is el vannak torlaszolva. Az ablakot tisztítottam meg először és kitörtem az üvegét. Itt biztos ki tudok menni, így tovább nem is szórakoztam, csak az inkább rámtörő zombikkal. Miután végeztem velük a jobbra lévő IFA segítségével felugrottam egy párkányra és az ittlévő ablakot is megtisztítottam, s új út nyílt meg előttem. Újabb szennyezett területre érkeztem, a zombik itt is jelen vannak. Egy barikádot is leltem itt, mögötte egy hihetetlen gépágyúval. Az autók mögött mozogtam, azonban van a közelben egy turret. Hatástalanítottam és a mellette lévő épületbe beosontam. Itt lesz pár Combine katona, de sok kárt nem tudtak bennem tenni. Kimentem az ajtón, s előrébb jutottam, immáron újabb sorba mehettem és miután az épület mellé érkeztem, a Combine katonák kinyírása után ismételten egy IFA platóján keresztül juthattam fel az épületre. Találtam itt egy gránátosládát, fel is használtam arra a muníciót, hogy bedobáljam az épületbe. Miután odabent mindenki kifeküdt, lementem. A gépágyút nem tudtam egyszerűen deaktiválni, így a keményebb módszert választottam: felnyitottam a vezérlőpultját és bedobtam egy gránátot. Hatalmas robbanások közepette a gép megadta magát, sőt a mögötte lévő fal is kirobbant. Itt leltem visszavezető utat. Zombik azonban hamar megtorpantottak, viszont Alyx-ék máris jöttek segíteni. Visszamentem a bázishoz és ismét kocsiba ültünk. Viszont bizonyos típusú jelfogókat kellett megkeresni, amelyek a zombik uralta hátországban vannak. Megmutatta hogyan is néz ki, és egyből nyomtam a pedált. Az elsőt egy kanyar utáni autóhalomban leltük meg Alyx-szal. A benzineshordóval leválasztottam a kisebbet a fehérrel, így be tudtam férkőzni a radarhoz. Mivel meg kellett semmisíteni, ezért belelőttem párszor. A következőket ismét egy kanyar után találtam meg: az egyik egy raktárban volt, egy elzárt részben. Itt gravitációs fegyverkémmel szedtem szét, a többit pedig egy távolabbi faházban találtam meg. A padlót kell felszedni, hogy meglássuk, végeztem vele gyorsan – összesen 3 darab volt. Közben nagy csata volt odakint, de Alyx állta a sarat. A következőt egy szerpentin éles kanyarjában egy kidőlt fa mögötti kis lyukban találtam meg, miután a kisebb sziklákat arrébb görgettem. Mielőtt még újabbat találtam volna, az átkozott Combine-ok csapdába csaltak. Sajnos a kocsit ott kellett hagynom a ház mellett, mi meg Alyx-szal addig bemenekültünk. Szó szerint roham alatt voltunk: katonák törtek be a házba, később rohamosztagosok is. Őket pedig két Hunter követett, akiket nem volt egyszerű feladat kipaterolni a négy fal közül. Az autó sajnos csapdában maradt, s nem is ezen a telephelyen van a megoldás: a vezetékek visszavezetnek a kanyar túloldalára. Ott a nagyobbik épületnél is találunk ellenállást, de nyílpuskánkkal mindent semlegesíthetünk. A házba beérve egy turret elintézése után Alyx deaktiválja az energiapajzsot, de biztonsági reakcióként az újra bekapcsol, mihelyst a zónán belülre értem. Csapdát éreztem itt is, de nem jött senki. A falon van egy lelakatolt létra, megszabadítottam a lakattól és immáron fel tudtam rajta mászni. A felső szinten átmásztam az energiapajzs másik oldalára és a dobozok mögött találtam egy kis átjárót a generátorhoz. Kinyitottam az ajtót és a gravitációs fegyverrel kilöktem az energiagömböt és az áramforrás véglegesen deaktiválva lett. Alyx-szal visszamentünk a kocsihoz és mehetett újra a száguldozás. Még egy radart találtunk egy hegyoldalon lógva, amit kilőttem sörétessel. Az összest megtaláltuk elvileg, s nagyon örültünk. Főleg akkor, amikor megláttuk a White Forrest-hez vezető utolsó kaput. De zárva volt. Átmásztam a túloldalra, de egy Strider jött elő. Jobbnak láttam csendben maradni, s be is jött: nem rám pályázott, hanem Alyx Dog-jára, aki irtó dühösen vetette rá magát. Végső győztesként is őt üdvözölhettük. Számára már csak egy kihívás volt a mára: lehagyni engem és a kocsimat a bázisig.

Our Mutual Frend

A jól védett lázadóbázisban kisebb messiásként vártak minket. Riadók törtek ki, megtámadták a másodlagos silót. Egy lázadó nyitotta kapunk áthaladva találtuk meg Dr. Vance-et, Alyx apját. Kisebb dicséret után levitt minket a kutatásokat vezető tudóshoz, dr. Magnusson-hoz. Hidegen intette le a társaságot, mindenkinek munkája van, később kell a teadélutánt elintézni. Alyx-ék egyedül hagytak a főmuftival, elvitték az Overlord-ról szóló titkos dokumentumokat. Le kellett mennem először a létrán, majd a lift segítségével a legalsó szintre. Az itteni csapokat elcsavartam, a biztonsági kart pedig meghúztam (miután betörtem az üvegét) Uriah várt egy kisebb labornál, aki megnyitotta előttem a második silóhoz vezető utat. A rideg folyosókon járva harcok törtek ki. Lázadókat ölnek a Hunterek, a Híd pedig megszállás alatt van. Egy lépcső alatt leltem egy további utat, amelyen keresztül egy nagyobb terembe jutottam. 2 Hunter-rel való eljátszogatás után követtem a silót jelző hármas fehérnyilakat, s egy csap elzárása után ismét járatokba jutottam, ahol ismét katonák és 2 turret várt rám. Továbbhaladva 1 Hunter lepett meg. Egy lépcsőforduló után egy vizes aknára leltem és a siló aljára jutottam. Feljebb katonák lőttek, haladva az ég felé mindent elintéztem. A tetőrészen egy gépágyú várt, de jobb oldalon a dobozok és a polcok mögött a közelebb jutottam és teljesen szemből megleptem őket egy gránáttal. A kis veremben meghaltak, és ezek után már csak egy feladatom volt: becsukni a siló fedelét, ahonnan jönnek a katonák. A végső harcnál Alyx-ék jöttek segítségül. A szemben lévő vágányok végi ajtónál leltem a továbbjutást jelentő utat. Egy megfigyelő laborba jutottunk itt Alyx-szal, ahol már dr. Klein és dr. Vance is várt minket. Épp a titkos dokumentumokat vizsgálták és hatalmas megdöbbenésemre a Borealis-ról szóló pletykák igaznak tűnnek. Létezik az a bizonyos „szuperfegyver”, ami könnyen fordíthat a háború sorsán – meg kell semmisítenünk... A prezentációt Magnusson szakítja félbe és Alyx apjának rosszulléte. Dr. Vance izgatottam mesélt nekem a régmúlt idők dolgairól, amíg lánya teát hozott neki – már csak egy van neki az életben, a családja, amiért képes mindent feláldozni. Beszélgetésünket ismét Magnusson zavarta meg, de most már nem a hangosbemondó által, hanem személyesen. Egy titkos kísérletre invitál minket, amelyekkel a Strider-eket könnyen legyőzhetjük. A Sticky Bomb-nak nevezett mágneses labda a Strider tetejére ragad, s ott szétlőve egy zérópont-szerű energiával végez a hatalmas robottal. A kísérletnek nevezhető gyakorlat során egy tesztdarabra kellett dobálnom a bombákat, és pisztolyommal ezek után szétlőnöm. Szórakozásom csakhamar valósággá vált, ugyanis ismét megszólaltak a riasztók. Az inváziós sereg utolsó rohama is megérkezett, de ez mindennél keményebb lesz. A kocsimba beülve a Sawmill-t kellett megkeresnem, ami csont egyenes volt légvonalban, csak az út miatt kellett kanyarodnom. Az itt kapott eligazítás után feldörrentek a Strider hangok a környéken. Minden egyes lépegetőt 2-3 darab Hunter kísért, szóval magában nem tudtam elintézni. A kisebb lépegetőket elütöttem a kocsimmal, vagy nyílpuskával illetve propántartályokkal végeztem velük, az összes Strider viszont Sticky Bomb-ot kapott. Egyre többen jöttek a White Forrest-i siló felé, de mindegyikkel sikerült végeznem. A végén már beparkoltam a kocsimat az egyik házhoz és gyalogosan próbáltam védekezni, ez hatásosnak tűnt. A hatalmas győzelem után mindenkinek kötelező volt visszatérni a bázisra – hősként ünnepeltek engemet.

T-Minus One

Alyx jött elénk és jelezte, hogy elkészült Magnusson rakétája. A kilövőállomáshoz kísért volna minket, de a professzor személyesen is megköszönte, amiért bevédtük a csodafegyverét – segítőtársunk elámult a felszínes szavaktól, inkább mielőbb folytatta az utat. Dr. Klein és dr. Vance is már izgatottan állt: amidőn elkészült a rakéta, s minden ellenőrzési teszt pozitív lett, csak rám vártak, hogy aktiváljam a kilövést: megtettem. Fél perc múlva hatalmas füstfelhőt hagyott maga után. A sikeres találatot senki sem tudta előre megjósolni, így kimentünk a szabad levegőre. Perceken belül hatalmas ujjongások közepette konstatáltuk, hogy a Citadella körüli erők meg szűntek létezni, a műhold is ki lett már iktatva. Győzelmi ünnepünket azonban Alyx kutyája szakította félbe, valamitől megijedt és elszaladt. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, így inkább elindultunk a helikopter felé, amivel elrepülhettünk volna a bázisból. Már majdnem a légimadárhoz érkeztünk, amikor megtámadtak minket. Az ablakon keresztül két agyszívó Combine lárva repült be. Mindnyájunkat elkaptak, csak dr. Vance még képes volt ellenállni. Egy feszítővas megragadása után valósággal odaütött a lárvának, de annak meg se kottyant. Megragadták őt, és ami ezek után történt, arról nem mesélek szívesen. „Alyx, csak te maradtál nekem. Bocsáss meg!” – ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt a lárvák kiszívták volna az agyát. Mi következtünk volna Alyx-szal, de a Dog közbeszólt. Sajnos túl későn jött, de még így is hasznunkra vált. Alyx a sokktól nem tudott már másra koncentrálni, és ekkor jutottak eszembe Gman szavai: „Alyx-nak az életéért cserébe élettel kell fizetnie”…

Maradtam tisztelettel: Gordon Freeman

A játékban egy-két mondat nem hangzik el, csupán az összkép érdekében került a végigjátszásba, s csakis olyan mértékben, hogy nem másítja meg a kerettörténet valódiságát.

Peffy